Comments Off on Lelépett a mitrovicai szórakoztató, kulturális, bohém színtérről, és felült a saját trónjára
Az ember, aki évekig mosollyal és jókedvvel fogadott és búcsúztatott minden vendéget minden vendéglőben, ahol dolgozott.
Negyven év munkaviszonya alatt sok nemzedéket kísért végig. Végignézett sok udvarlást, első csókot, virágátadást, sok lakodalmat, keresztelőt, születést, leány- és legénybúcsút, számtalan érettségi bált, sok részegséget és szerelmi csalódást, apró csetepatét… Mindenkinek és mindenre ott volt, mindig a megfelelő helyen.
Az ember, akiről azok, akik ismerik, csak szép és dicsérő szavakkal beszélnek, az emberek szeretik. Mindig tartotta magát apja szavaihoz: „légy ember, fiam, ne ítélkezz az emberek felett, nem vagy Isten, ne nézz le senkire, ha tudsz, segíts, ha értesz hozzá, tedd meg, amid van, azt őrizd meg”. És ilyenként meg is találta a helyét a nap alatt.
Kedves arcú ember, meleg emberi közeledéssel, szelíd, mint a síkság.
Az Isailov utódok egyikeként most a nagyapjától maradt földön, gyermekeivel együtt csendesen részt vesz a Salaš Isailovi gyarapításán végzett munkában.
Miloš szorgos keze készíti a legjobb tanyasi rakiját, amely szelíd, mint a síkság, tőle pedig hajnalig kukorékolunk, ő készíti a csúcsminőségű kulent, a legízletesebb sač alatt sült ételeket és sok más csemegét.
A legszebb, amit tesz: részt vesz az unokái felnevelésében.
A trónja és a címe pedig felbecsülhetetlen értékű.
